A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán végzett Jakuba János növendékeként. 1966-71 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola kurzusait látogatta. Több európai országban járt tanulmányúton (Olaszország, Párizs). Eleinte Békéscsabán tanított, 1971-től Budapesten él. 1961-ben a pedagógusok bajai művésztelepén, 1970-ben az écskai művésztelepen működött. 1959-től kiállító művész. Egyéni (Csók Galéria, Mednyánszky Terem, Békéscsaba, Debrecen, Székesfehérvár, Szolnok, Keszthely, Hága, Köln, Strasbourg, Helsinki, Merano, Genf, stb.) és kollektív (Budapest, Gyula, Tata, Pozsony, Komárom, Eperjes, Arad, stb.) kiállításokon mutatta be alkotásait. Díjak: Munkácsy-emlékplakett; Szeged város díja; Medgyessy-emlékérem; Nagymaros plakett; HM különdíj; a Békéscsabai városi tanács különdíja; SZOT-díj; az Országos Portrébiennálé bronzdiplomája. Biztos rajztudású és színkultúrájú festő az alföldi festészet szellemiségének folytatója. akár a békési tanyavilágról szól, akár utazásainak állít emléket, avagy lelkiállapotot elemez, a személyes érzelmek vezetik képformálását. Paraszti témájú képeit neorealista felfogásban festi. Urbánus képein több irányzatot, technikát kipróbált (popart elemek, kollázs). Munkáit a Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a dunaszerdahelyi Magyar Kortárs Galéria őrzi. (Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán, D.F.Zs.: műv. 1970/3, MÉ)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  1927-ben szerzett rajztanári diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányúton Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban járt. Csoportos bemutatók mellett önálló tárlatai voltak Békéscsabán (1961, 1965, 1974), Debrecenben (1961), Szegeden (1962, 1967), Budapesten a Mednyánszky Teremben (1972) és Oroszlányban (1976). A Munkácsy- (1962) és a Medgyessy- (1967) emlékérem kitüntetettje, a Szegedi Nyári Tárlat (1963) díjnyertese. - Biztos rajztudású és színkultúrájú festő, az alföldi festészet szellemiségének folytatója. Akár a békési tanyavilágról szól, akár utazásainak állít emléket, avagy lelkiállapotot elemez, a személyes érzelmek vezetik képformálását. 1986-ban SZOT-díjjal tüntették ki. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán végzett Jakuba János növendékeként. Több európai országban járt tanulmányúton (Olaszország, Párizs). Hazai és külföldi kiállításokon szerepelt. Díjat nyert a Fiatalok Stúdiója grafikai pályázatán. 1962-ben Munkácsy-díjat kapott, 1967-ben a Medgyessy-emlékéremmel tüntették ki. 1963-ban a Szegedi Nyári Tárlat díjnyertese volt. Biztos rajztudású és színkultúrájú festő, az alföldi festészet szellemiségének folytatója. akár a békési tanyavilágról szól, akár utazásainak állít emléket, avagy lelkiállapotot elemez, a személyes érzelmek vezetik képformálását. 1968-ban SZOT-díjjal tüntették ki. (D. F. Zs.: Műv.-1970/3, MÉ)
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1972-ben fejezte be főiskolai tanulmányait. Tanulmányúton Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban járt. Csoportos bemutatók mellett önálló tárlatai voltak Békéscsabán (1961, 1965, 1974, 1979, 1983), Debrecenben (1961, 1976), Szegeden (1962, 1967), Budapesten (1972, 1978), Oroszlányban (1976), Pécsett és Szolnokon (1979), valamint Szombathelyen (1982) és az NSZK-ban mutatkozott be egyéni kollekciókkal. A Munkácsy- (1962) és a Medgyessy-plakett (1967) kitüntetettje, a hatvani tájképbiennálé bronzdiplomájának nyertese (1981). - Biztos rajztudású és színkultúrájú festő, az alföldi piktúra szellemiségének folytatója. Stílusának fő ereje a személyesség: semmiféle külső meggondolás, spekuláció nem befolyásolja előadásmódját. Előszeretettel ábrázolja a békési tanyavilág táji környezetét és embervilágát.