Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő, grafikus. Művészeti stúdiumait a bécsi Császári és Királyi Grafikai Tan- és Kísérleti Intézetben kezdte, ezt követően 1918-1919-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, ahol Haranghy Jenő volt a tanítómestere. A Tanácsköztársaság bukása után ismét az osztrák fővárosban és a weimari Bauhausban, Johannes Itten irányításával folytatott tanulmányokat. Az első nagy Bauhaus kiállítás után - 1923-ban - megvált a weimari közösségtől. Erdélybe költözött, ahol 1923-27 között élt. 1927-33 között Berlinben tanított, 1934-től Budapesten működött. A II. Világháborút követően a Nagy Balogh Képzőművészeti Kör vezetője volt. 1949-1962 között a Képzőművészeti Főiskolán működött, mint tanár. Első gyűjteményes tárlatát Bécsben rendezte 1920-ban, majd Berlinben, Amsterdamban és Utrechthben mutatta be alkotásait. Itthon, Budapesten 1934-ben a Frankel Szalonban, 1937-ben a Tamás Galériában, 1942-ben az Alkotás Művészházban, 1947-ben a Képzőművészeti Szabadszervezetben, 1956-ban az Ernst Múzeumban, 1962-ben a Csók Galériában rendezett önálló kiállításokat. Művészpedagógusi tevékenysége elismeréseként 1962-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1972-ben Érdemes Művészi, 1981-ben Kiváló Művészi címet kapott. Avantgárd indulás után állapodott meg a konstruktivizmus drámai erejű stílusa mellett. Csendéleti és tájképi témák is foglalkoztatták. Számtalan alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Történelmi Képcsarnokban. Az "Apám képe" című szénrajza és "Szoptató anya" című tusrajza az amsterdami múzeumba került. (ML, MÉ, E.E.: Műv. 1969/10)

Festő. Művészeti tanulmányait a bécsi Császári és Királyi Grafikai Tan- és Kísérleti Intézetben kezdte, 1918-1919-ben a bp.-i Iparművészeti Iskolában Haranghy Jenőnél folytatta. A Tanácsköztársaság bukása után ismét az osztrák fővárosban és a weimari Bauhausban, Johannes Itten irányításával folytatott tanulmányokat. Az első nagy Bauhaus kiállítás után - 1923-ban - megvált a weimari közösségtől és Erdélybe költözött, ahol 1923-27 k. élt. 1927-33 között Berlinben tanított. 1934-től Budapesten élt és működött. A II. világháborút követően a Nagy Balogh Képzőművészeti Kör vezetője volt. 1942-62 k. a Képzőművészeti Főiskolán működött mint tanár. Első gyűjteményes tárlatát Bécsben rendezte 1920-ban, majd Berlinben, Amsterdamban és Utrechtben mutatta be műveit. Itthon 1934-ben a Frankel Szalonban, 1937-ben a Tamás Galériában, 1942-ben az Alkotás Művészházban, 1947-ben a Képzőművészeti Szabadszervezetben, 1956-ban az Ernst Múzeumban, 1962-ben pedig a Csók Galériában volt önálló tárlata. Művészpedagógusi tevékenysége elismeréseként 1962-ben a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntették ki. 1972-ben érdemes művészi, 1981-ben kiváló művészi címet kapott. Avantgardi indulás után állapodott meg a konstruktivizmus drámai erejű stílusa mellett. Csendéleti és tájképi témák is foglalkoztatták. Számtalan művét őrzik a MNG-ban és a MTK-ban. Az "Apám képe" c. szénrajza, val. "Szoptató anya" c. tusrajza az amsterdami múzeumba került. (ML, MÉ, E.E.: Műv.-1969/10)

Művészeti tanulmányait Bécsben, Budapesten és a weimari Bauhausban végezte. 1923-1927 között Romániában élt, 1927-33 között a berlini Itten-Schule tanára. 1934 óta Budapesten dolgozik, a II. világháború után a Nagy Balogh Képzőművészeti Kör vezetője, majd 1949-1962-ben főiskolai tanár. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Több jelentős hazai és külföldi tárlat résztvevője; egyéni kiállításai voltak Bécsben (1920, 1970), Berlinben (1930), Amsterdamban és Utrechtben (1932), Budapesten (1934, 1940, 1943, 1947, 1956, 1962, 1968), Hágában (1956) és Hódmezővásárhelyt (1975). Gyűjteményes anyagát 1972-ben mutatta be a Műcsarnokban, s még ugyanebben az évben érdemes művész, 1981-ben kiváló művész címet kapott. - Avantgarde indulás után állapodott meg a konstruktivizmus drámai erejű stílusa mellett. Csöndéleti és tájképi témák is foglalkoztatják. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Festő. Az Iparművészeti Főiskolán Haranghy Jenőnél, majd Bécsben és Weimarban a Bauhaus műhelyben tanult. Bécsben, 1920-23 között Weimarban, majd Erdélyben élt. 1926-33 között Berlinben tanított. Első gyűjt. kiállítását 1920-ban Bécsben rendezte, majd Berlinben, Amsterdamban, Utrechtben mutatta be műveit. Itthon 1934-ben a Fränkel Szalonban, 1937-ben a Tamás Galériában, 1942-ben az Alkotás Művészházban, 1947-ben a Képzőművészeti Szabadszervezetben, 1956-ban az Ernst Múzeumban, 1962-ben pedig a Csók Galériában volt önálló kiállítása. Expresszionista tanulmányfejek, a szerkezetet hangsúlyozó csendéletek (Halas csendélet, 1940), munkásábrázolások (Kohászok, 1939), után újabb képei a szocializmus építéséhez kapcsolódnak (A győztes műszak, 1948, Nemz. Gal.). Művészetének ereje a drámai, monumentális hangvétel. 1949-től 1962 őszéig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Művészeti tanulmányait Bécsben, Budapesten és a weimari Bauhausban végezte. A húszas-harmincas években Romániában és Németországban dolgozott, a berlini Itteni-Schule tanára volt. 1934-ben költözött haza, s egy ideig Szentendrén élt. A felszabadulás után szabadiskolát szervezett Nagymaroson, majd 1949-1962 között a főiskola professzora volt. Számos hazai és külföldi tárlat résztvevője; egyéni kiállításai voltak Bécsben (1920, 1970), Berlinben (1930), Hollandiában (1932, 1956), Budapesten (1934, 1940, 1943, 1947, 1956, 1962, 1981, 1982), Hódmezővásárhelyen (1975), Békéscsabán (1980), Orosházán (1983), valamint az NDK-ban és az NSZK-ban (1983). Gyűjteményes anyaggal 1972-ben a Műcsarnokban, 1979-ben a Nemzeti Galériában mutatkozott be. 1972-ben érdemes, 1981-ben kiváló művész lett. - Avantgarde indulás után állapodott meg a konstruktivizmus drámai eredetű stílusa mellett, amelyen belül azonban a látottak realista elemzésére törekedett. Fő erőssége a monumentális jellegű figurális kompozíció volt, de csendéleti és tájképi témák is foglalkoztatták. Grafikai oeuvre-je az absztrakció tanulságait hasznosította.